Májusi hajnalok...

A május számomra, bár ezt a pergetőhorgász közösség nevében is mondhatom, hogy egy várva várt időszak, kezdete. Szinte minden nemes ragadozóhalunkra lehet szabályosan pergetni. Legyen szó csapósügérről, csukáról, balinról, de sokak kedves haláról, a süllőről is. Ők már túl vannak az ívásukon és a táplálék halak ép ezidőtájt kezdik meg fajfenntartási kötelezettségüket, amit ki is használnak a ragadozóhalak. És ahogy melegszik az idő és a vízhőfoka, úgy lesz teli hemzsegő élettel környezetünk. 

 

 

Igen ám, ebben a hónapban is sok nehézségen kell keresztül verődni, ahhoz, hogy eredményes és emlékezetes pergetéseink legyenek. A tilalmi idők lejártával a vágy, hogy pergessünk, szinte mindenkit arra ösztönözz, hogy bárhol, bármikor menjünk, dobálni. Talán szerencsés helyzet, hogy kedvenc folyóm a Bodrog, most tiszta és majdhogynem nyári vízálláson van. Nehézség viszont a sokak által bosszantó nyárfa szösz. Aki perget, az tudja vagy hallott már a nyárfaszösz rémtetteiről. Hol a kapocsba, hol a wobblerre akaszkodik, de a zsinórokon is szívesen csinál gubancot, ha nem szedjük le időben. Szerintem nagyon egyedi természeti jelenség, amikor májusban „havazik” a nyárfák miatt. Azt viszont sokan nem biztos, hogy tudják, hogy ezek a szöszök nappal „hullanak” főleg ha van egy kis szél. Ha megfigyeljük kedvenc folyóvizünket este esetleg kora hajnalban, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nappali mennyiség töredéke vagy esetleg teljesen eltűnt a „szösztenger”. Egy másik stratégia, ha már minden áron nappal szeretnénk pecázni, akkor olyan helyeket keressünk ahol nincs álló vagy pangó víz, bedőlt fák vagy kőgátak miatt. Esetleg érdemes a kanyarok belső ívére ránézni, hátha alkalmas a pergetésre. A holtágakra ebben az időben, csak akkor megyek, amikor a széljárás kedvezően mozgatja a szöszöket a holtág elejéébe esetleg végébe.
A pergetni vágyó emberek száma is egyre csak nő évről évre, így a frekventált helyek általában egyre jobban megtelnek. Egy újabb nehézség, amit nem lehet máshogy kivédeni minthogy, hamarabb menni mindenkinél. 

Nyárfaszösz földön…

… és vízen.

A hajnalok aktív ragadozóit tartottam szem előtt és lépre is akartam csalni őket néhány fotó erejéig. Több alkalommal a koromsötétben érkeztem a vízpartra és egy egyszerű stratégiát állítottam fel. A sötétben a süllőket kergettem wobblerekkel. A világosabb órákban pedig lesem a balin forgásokat illetve rablásokat. A wobblereket leginkább a minnow jellegű csalik táborából válogattam ki, úgy hogy 6 centistől egész 11 centisig legyen a dobozban és a felszíntől egészen 2,5 méter mélységig tudjam keresni a halakat. A terv jó volt, csak ép a halaknak nem szólt senki sem. Adódott egyik alkalommal, hogy még a nap nem kelt fel, de már világosodott és süllőkben bízva húztam egyik feltűnő színű fahalamat. Kisvártatva jött is a kapás, ám fogas ellenfél helyett fogatlan balint sikerült akasztanom és kifárasztanom. Szorgosan készítettem róla a fotókat, majd útjára engedtem. Egy másik alkalommal már fogas ragadozót sikerült elcsípnem, de ő sem süllő volt, hanem csuka, a szebbekből. Szeretem ezeket a vad ragadozókat, csak ne „harapják” el a fluorocarbon előkémet, megszabadítva a műcsalimtól. Ez nem jó egyikünkre sem nézve. Szerencsére jól akadt a wobbler és sikerült partra terelnem, ahol fotó után visszaengedtem.

A hajnali akciók első ragadozója egy csuka volt…

ami egy handmade wobblert mart el.

Süllő helyett balin érkezett, de nem bántam egy percig sem.

Jó helyre került a Mata wobbler.

Ő is meglepetés halként érkezett.

Ezek a munka előtti néhány órás pecák nem a sok halakról szóltak, ellenben sokat lehet menni egy-egy halfotóért. Bizakodó vagyok a nyári hónapok esti és éjszakai portyáiban, hiszen a „szezon” még előttem áll. A hőn áhított tüskés és bajszos ragadozókat a nyár alatt, ha törik, ha szakad, be kell cserkésznem.