Halfotózás - Ahogy én csinálom...

“A fényképekben azt szeretem, hogy örökre eltűnt, reprodukálni lehetetlen pillanatot rögzítenek.” - Karl Lagerfeld  Egyik nagy kedvenc, ha fotós idézettekről van szó. A sporthorgászat keretein belül a halfogás megörökítése mára már rutin feladat illetve mozdulat. A közösségi média platformokon naponta több poszt is kikerül, de minőségi tartalom, sajnos nagyon kevés van közöttük. Ezen írásommal talán tudok támpontokat adni, ahhoz, hogy a fogásaink évekkel később is szép emlékeket idézzenek fel.

 

Gyerekként nem volt ennyire egyszerű megörökíteni fogasainkat, ugyanis ma már a digitális világban a telefonunk is több megapixeles kamerával van ellátva. Egy jó perspektíva és exponálás és már kész is a digitálisfotónk. Ezen felül a világhálón számos anyag van, ami segít elsajátítani a halfotózást.

 

Ügyelek arra, hogy sose állva fotózzanak.

Eleinte a horgászújságokban valamint netes cikkekben található neves pergetőhorgászok fotóit illetve a halak fényképezőgépbe tartását figyeltem meg. A tanulást soha nem gondoltam szégyenként és ebből kifolyólag igyekeztem lemásolni azokat a fotókat, amik tetszettek nekem. Ha jobban belegondolok, még ma is szoktam más horgászok fotóiból ihletet meríteni. Minél több cikket néztem meg, annál inkább körvonalazódott meg bennem, hogy minden ragadozóhalat másképp kell tartani. Nem is beszélve arról, hogy ha egy szebb, úgy értem termetes hallal fotózkodunk, akkor a fotóalanyunk épségére is ügyelnünk kell. Ha pedig vissza is akarjuk engedni éltetőelemébe halunkat, a procedúrának relatív gyorsnak kell lennie. Kezdetben nem egyszer elfordult, a hal visszaengedése miatti kapkodás eredményeként a homályos, rossz fotók. Ahogy rutinosabban fogtam a halakat, úgy sajátítottam el a szabadítást, a fotózást és a visszaengedés folyamatát. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyenkor van egy segítségem, aki lefotóz. Úgy vélem, ha jól tartjuk a halat és megfelelő a háttér rossz fotót nagyon nehéz készíteni. Persze nem hátrány egy mind minőségben, mind tudásban jeleskedő fényképezőgép. Egy jó tipp, hogy mindig legyen sorozat felvétel módban készülékünk, így a több képkocából álló sorozatból kitudjuk választani a legmegfelelőbbet, a posztoláshoz.

 

 Egy ellesett "haltartós" kép.

 

 

 

Jó pár évembe telt mire sikerült ez a kép...

 

Mi a helyzet, ha nincs segítségünk?!. A pergetőportyáimra a legtöbb esetben egyedül tartok. Ebben az esetben kreatívnak kell lennünk és néhány kiegészítőt is érdemes használni, hogy ne legyenek egyhangúak fotóink. A legegyszerűbb fotó, amikor a kezünkben tartjuk a halunkat és különböző „pózban” fotózzuk. Van eset mikor tarkón fogva egyszerűen állítva fotózok, de van mikor a hasukon megtámasztva. Semmilyen esetben nem teszem le ilyenkor „alátét nélkül” a földre őket, így elkerülhető a „bepanírozott hal” effektust.

 

A méret körüli halakat lehet hasuknál fogva fotózni…

 

…vagy akár tarkófogással.

Ha szebb halat fogok, ami „nem egykezes” akkor szoktam különböző kiegészítőket használni. Ilyen lehet például egy gumírozott merítő vagy egy halmérce, ami lehet akár egyedi megjelenésű. Ezek a kiegészítők nem csak esztétikai eszközök, hanem a halvédelem szempontjából is fontos kellékek.

 

A halmérce akár reklámként is szolgálhat a halvédelem mellett.

 

A halmérce megóvja halunkat a falevelektől és a földtől is.

 

Az ilyen szép halakat óvnunk kell a sérülésektől.

„Saláta körettel”

Fotózáskor szabadjára engedhetjük kreativitásunkat, de nem árt tudni néhány úgynevezett fotós szabályt sem. A napjainkban divatos, „úgymond beletartás a kamerába” az amúgy is darabosabb halat ezáltal még nagyobbá téve, számomra egy érthetetlen dolog. Az avatott szem, úgyis látja a turpisságot. Inkább híve vagyok annak, hogy a nézőnek átadjam azt, amit én is látok.