Tavaszi csukapergetés a holtágon.

Amint a csuka fajlagos tilalmi idejének feloldása a végéhez közeledik, minden eddigi évben lázasan készültem az első pergetésekre. Ez évben másképp történt, olyan hamar eljött a horgászidény, hogy egyszerűen nem tudtam készülni. Talán ez betudható a nem várt kaotikus világállapotnak, de ettől függetlenül a tavasz eljött. Itt vannak az ilyenkor érkező költöző madaraink, a fák lombjai egyre zöldebbek, a színes virágaitól megszépült rétek is azt súgatják, ébredj horgász menni kell. 

A Tavasz első csukázásait a közeli holtágakon szoktam megejteni. A holtágakra jellemző, hogy az élő Bodrog folyóval összeköttetésben vannak. Tehát ha a Bodrog kellően sokáig magas vízálláson marad, a befolyókon elkezd a víz befolyni a holtágakba, megemelve azok vízszintjét. Így tavasszal, a csuka tilalmi idejének lejárta után időnként „körbe kell néznem”, hogy, meghorgászhatóak-e már a kedvenc holtágaim. Az első „ránézés” alkalmával vittem magammal a pergető botomat egy doboz műcsalit na és persze a gumicsizmámat. Szerencsémre a magas víz ellenére tudtam egy két órát dobálni. Igaz eredménytelenül telt a peca, de az is igaz, hogy nem halat mentem fogni.

 

Tavaly jól működtek a vékonylemezből készült támolygók

Többnyire a méretkörüli csukákból áll az állomány

 A magammal vitt dobozban a még ősz alkalmával beválogatott közepes illetve nagyobb wobblerek valamint az utóbbi időben megkedvelt jerk csalik voltak.  Felszerelésem is a csalikhoz, de inkább a töklevelekkel sűrűn benőtt pálya miatt volt némileg erős. Otthon leszűrtem a konzekvenciát, finomítanom kell a felszerelésemen, ugyanis csak néhol látszott ki egy-egy töklevél. A másik érv a finomítás mellett a csalik használata. Ilyenkor tavasszal a még hűvös vízben a csukák még le vannak kissé lassulva, de ahogy melegszik a vízhőfoka úgy lesznek erejük teljében. No nem arról van most szó, hogy nincs erejük a kiszemelt prédára rávetni magukat esetleg védekezni a horgon, hanem ilyenkor megfontoltan teszik ezeket. 

A fentieket figyelembe véve lassan vezethető, ám mégis csábos mozgásba hozható műcsalikat dobok ilyenkor a csukáknak. Ilyenek a wobblerek, de szívesen dobok vékony anyagból készült támolygókat is.

  

Vékony lemezből készült támolygók

 

A nyújtott, S formájú támolygók nagyon eredményesek

Április második hétvégéjén már nem bírtam a bezártságot, és pecázni indultam. A holtágra érve, mikor összeraktam a botot, már csak egy kérdés volt. Melyik csalival kezdjek?! Dobozomban nagyon sok támolygó lapul. Kedvenceim a patinás réz színezésű darabok és most mégis egy ütött-kopott sokat látott krómfényes darabot akasztottam a kapocsba. Bedobás után hagyom, hogy süllyedjen egy keveset, majd elkezdem a bevontatást. Időnként megállítom illetve meggyorsítom a folyamatot. A sokadik dobás egyik megállításnál hatalmasat koppanva érkezett a várt ragadozó. A harc nem tartott sokáig, de gyönyörű – a környezetéhez igazított – sötét álcaruhába bújt, egészséges csukaifjonc volt. Boldogan fotózgattam, majd visszatérhetett ragadozni éltető elemébe. Ezután az akció után már nem volt több halam, így egy óra múlva már úton voltam hazafele, tervezve a következő horgászatot. 

Egy fotó közelről…

… egy fotó távolabbról.

 Az áprilisi pergetések helyszínéül sokszor a holtágakat választom. Itt ugyanis ezekben a vizekben a csuka teszi ki a ragadozóhal-állomány legnagyobb részét. Így pergetéseim során kedves ragadozómra dobálhatok és ezzel egy időben más ragadozót a tilalmi idejében nem tudom zavarni kötelezettségük teljesítésében.