A május 1. már sokadik éve egy úgynevezett piros betűvel írt ünnep nem
csak nekem, de minden elszánt és lelkes pergető horgásznak. Hajnalban jó ideje csak
forgolódtam és vártam a telefonom üvöltő hangját, melyre most nem voltam mérges,
hiszen a pecába indulást jelezte. Indulás előtt leltárba vettem a felszerelés
minden tagját és útnak indultam.
Két utcával később jutott eszemben, hogy innivalót tettem be, de elemózsiát
nem és ez egy egész napos horgásztúrára elengedhetetlen. Sebaj, a pékségben
veszek, jött az ötlet. A zárt pékség előtt állva döbbentem rá, hogy tényleg
ünnepnap van. A közeli benzinkúton már tudtam venni pár szendvicset. Ezután
végre indulhattam a csatornára, illetve előtte még napijegyet venni.
Az eső felhők gyülekeznek
A csatornára érve már megjelentek a jósolt esőfelhők, amik egész délelőtt maradtak is. Nem csüggedtem, hisz bíztam a front meghozza a halak kapókedvét. Szinte már UL (ultra light) kategóriába tartozó felszerelésem kisméretű kapcsába egy természetes színezetű küszre hajazó gumihalat akasztottam. Célhalam a süllő. Talán egy jó félórája vallathattam a helyet mikor balin rablásokra lettem figyelmes. Majd az egyik bevontatás közben egy burvány tűnt fel a csali mögött, ami arra ösztönzött fogjak balint. Igen ám de a jól bevált „balinos wobblereim” nem voltak nálam, ráadásul nem is fogtam még plasztik csalival balint. A lecke rendesen fel volt adva. A plasztik arzenálból a dobozra kikészítettem pár úgymond balinos egyedet. Váltogattam őket illetve dobáltam rendre a rablásokat, fordulásokat. Mígnem a szerencse mellém szegődött és egy vehemensen támadó balin ifjonc meglepett. A bedobást követően éppen közepes sebességgel húzott gumihalat félúton elmarta a ragadozó őn. Olyannyira akarta a küsz imitációt, hogy többször is meghúzta az orsóm fékjét. Néhány percnyi tiltakozás után már a gumírozott anyagú merítő szákban fotózhattam. Ezután jött a könnyes búcsú és mehetett tovább ragadozni.
Első gumihalas balinom…
… aminek leírhatatlanul örültem.
Felbuzdulva előző halamon, még
inkább fokoztam a dobások számát és emellett a csalik váltogatását. Aminek meg
is lett az eredménye egy csuka ifjonc személyében. Jöhetett a rutinos fotózás,
csali szabadítás és mehetett vissza az éltető elemébe. A következő hosszú dobás
már nagyobb izgalmat tartogatott. A legelső balin megfogásában közreműködött
gumihalat akasztottam a kapocsba. Bedobást követően egy ütést kaptam melyet egy
nagy burvány is jelzet. Nem akadt! Mormogom magamban. Csüggedten tekerek
tovább, majd újabb ütés és a partig ezt még eljátszotta legalább kétszer. A
parthoz érve pedig megmutatva magát méltóság teljesen az ős őn elfordult és tovaúszott.
A nap hala lehetett volna. Ezzel a keserű szájízzel már nem olyan jó dobálni
ráadásul esik az eső is, kerestem a kifogásokat. Így kisidő múlva haza fele
vettem az irányt.
A meg-megugrasztgatott csalinak nem tudott ő sem ellenállni
A borongós időjárás ellenére a
természetes színek voltak a favoritok
Bár a kis csatorna adott ragadozót, de célhalamat a süllőt, sajnos nem.
Szomorkodni így sincs miért, ugyanis első csatornás pergetésem nagyon sok szép
élménnyel gazdagított. A sors keze lehet
a dolgokban, hiszen a következő alkalommal már célzottan balinokért mentem. Ekkor
viszont az egyik kis woblerem finom remegését egy süllőcske éles kalapácsszerű
ütésével törte meg. Én úgy gondolom, hogy ezek után van még mit felfedeznem a
kis csatornán.
Nem várt vendég a kis wobbleren
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése