Jó pár évvel ezelőtt csodálkozva néztem a téli „nagy süllős” fogásokat, akkor nem volt lehetőségem a Bodrog folyón megfogni saját halaimat. Illetve kedves célhalam nagyon sokáig a csuka volt, és amíg be nem fagytak a holtágak kergettem őket pergető készségemmel. A Bodrog vízszintje most kellően alacsony volt, így télvíz idején, hogy partról meghorgásszam, viszont sebessége meggyorsult. Egy új nehézséggel, egy új feladattal találtam szembe magamat, de eltökéltem a tél ragadozóhalait lencsevégre kapom.
A téli pergetések kulcs kérdése
általában a hol is horgászunk?! Erre a kérdésre sokszor az a válasz, hogy a
folyók mély részén a gödrökben. Az mostanra köztudott, hogy a halakat télen nem
ugyan ott találjuk meg ahol nyáron. Ilyenkor a békés halak a mélyvizek
alsó régiójában hatalmas rajokban kavarodnak az áramlással. Ahol nagy
mennyiségben megtalálható a táplálékhal ott előbb utóbb a téli lehűlt vizek
ragadozói meg fognak jeleni.
a téli pecák jellegzetessége, a befagyott gyűrű
a teflonbevonatos fonott zsinór és a Labello sem nyújt teljes védelmet a befagyás ellen
Kezdetben az általam ismert helyeket
dobáltam meg, elsődlegesen a tüskés ragadozók reményében. Közepes nehézségű
pergető felszerelésemmel és pár nagyobb méretű plasztikkal kutakodtam a
mederfenekén. Talán véletlenül vagy ép szerencsésen választottam helyet, mert egyik
dobás alkalmával egy nagyon szép domolykót csaptam be, egy élénk színű gumival.
Ám a kezdeti siker hamar átment folyamatos kudarcba.
A tél első meglepetés hala…
… egy mohó domolykó volt
természetesen visszament éltető elemébe
Ahogy mentünk bele a télbe, egyre
inkább jöttek a hírek, hogy egy közeli vermelő helyen a keszegfélék, balinok,
domolykók szépen foghatóak. Amint időm engedte ellátogattam én is a helyre,
szerencsét próbálni. A halraj megvolt,
hiszen a bevontatáskor folyamatosan érezhető volt a bele úszásuk, a ragadozók
sajnos nem voltak meg. Nyomasztó volt a sok pecás egymás hegyén-hátán ráadásul
a csónakos pecások jó eredménnyel voltak "pole pozícióban". Más csendesebb
helyeket kerestem természetesen eredmény felmutatása nélkül.
a keszegrajra utaló jel
a bot hajlása jobb halat sejtett…
… ami pár taktus
után lemaradt
Már a szögre akasztottam volna a
felszerelést, mikor egy újabb lehetőség jött szembe. Oláh Péterrel kergethettem
a ragadozókat, csónakból ráadásul a Tiszán. Megmondom őszintén, felcsigázott a
lehetőség, de mint minden újtól most is féltem. Peti nyugtatgatott és közben
megbeszéltük a felszerelést és a csalikat is, amiket vinnem kellett magammal.
A következő hét első napján korán
keltem, de nem a munkába menet miatt, ezúttal a horgászat miatt. Egy bő óra autózás után már kézfogással
üdvözölhettem horgásztársam. A cuccokat bepakoltuk a csónakba és célba vettük
az aznapi horgászhelyet. A hely érdekessége nem a visszaforgó kopár és akadó
mentes talaja volt, hanem az, hogy a mederfenék tíz méternél is mélyebben
feküdt. Peti már az első dobásomba látta a hibákat. Mivel nagy mélységű vízen
pergettünk, így a megszokott vízbeérkezés előtti felkapókar átváltás most nem
volt célra vezető. Félútig nyitott felkapókarral kellett a csalit a
mederfenékre ereszteni, így nőt a bevontatás hossza. A csali vezetés sebességén
is lassítanom kellett, ugyanis a halak így télen le vannak lassulva, és nem pazarolják
az energiájukat felesleges kergetőzésekre. Talán egy jó félóra múlva, a
már elsajátított technika révén, sikerült megfognom az első tiszai kősüllőmet.
első, tiszai kősüllőm színpompás hal volt.
A vízen töltött idő nagyon esemény dúsra sikeredet,
hol nekem, hol társamnak volt fárasztanivalója. Ezek a sokhalas pecák tudják
igazán feltölteni energiával a horgászt. Majd horgásztársam szép süllője arra
késztetett, hogy a mennyiséget áldozzam be a minőségért, így a horgászat utolsó
háromnegyed óráját a „nagyobb csalikkal a nagyobb halakra” jellemezte. A tervem
nem vált be, de nem is bántam, hogy akkor nem jött szebb hal, így is sokat
tanulhattam és szép élményeket szereztem. A nagy halak rejtélyeinek megfejtését
máskorra hagyom.
a kölcsön kért felszerelést is felavattam.
a nyálka a zsinóron, biztos harcsára utaló jel
egy köves a babahal imitációra…
…egy másik köves a rák imitációra éhezett meg
Közös fárasztás is volt
A téli ragadozók megfogása nagyon
sok erőt és kitartást követel meg. Nem csak a halak keresése közben eltelt
kapástalan napok száma, hanem a zord időjárás a fagypont alatti hőmérséklet is
próbára tesz bennünket. Elengedhetetlen a megfelelő öltözék és egy termosz
forrótea a fél esetleg egész napos horgászathoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése