Hajnalok hajnalán

Emlékszem a gyerekkori nyári szünetek horgászataira. Olyan megszállott voltam társaimmal, hogy - a nap még csak átfordult a másik oldalára - mi már a parton voltunk.  Felcsalizva vártuk a pirkadatot, hogy némi fény mellett dobhassuk be a készségeket. Akkor tele voltam energiával meg sem kottyant a korán kelés, a kilométereken át biciklizés, és az egész délelőttös horgászat. Mára azonban ez a fáradhatatlan erő megkopott, de időnként még minden fájdalmat és kínt leküzdve a folyóparton perget hajnalok hajnalán.

 

A nyári, hajnali pergetéseknek sokszor nincs célhala, de leginkább a magát hangos rablásaival mutogató balinkora pályázok. Ilyenkor leggyakrabban az ivadék rajok környékén kell keresgélnünk. Sokszor megfigyelhető, hogy vannak helyek, ahol időnként rablás rablást ér. Ilyen helyek a kőgátak, partvédő kövezések és esetlegesen a vízbehajló fűzfaágak rengetege. Ezeket, a helyeket kell óvatosan becserkésznünk és apró wobblerekkel meghorgászni

Előre kikészített wobblerek

Egy felettébb érdekes módon, de szélcsendes hajnalon állok a kedvenc kövezésemen, kezemben a pergető készségemmel. Percekig nem látok halmozgást. Majd a kis „Bobler” csalimmal dobok egy jókorát be a sodorvonalba. Fentebb említettem az apró wobblerek használatát. Sokszor rafinált módon a balinokat messziről kell becserkészni. Ebben az esetben olyan wobblereket használok melyek kis méretük mellett jól dobhatóak. A hosszú dobás utolsó pár méterén wobblerem a vízfelszínt szántja, borzolja a víztetőt. Amint elér a kőgát spiccéhez, az éppen a kiemelés előtti másodpercekben egy fenevad, elragadja kis wobbleremet. Olyan vehemens a támadása, hogy bevágással le sem tudtam reagálni a dolgot. Első gondolatom az akadás volt, mert ellenfelem védekezése csukás volt és nem balinos.  Wobblerem oldalt a szájszélben akadt, így kis idő múlva már az előkészített halmércén fotózhattam a tettest. Ezzel a halammal bővült, az "elsődobásos" fogásaim száma. 

A kis Bobler csalim és zsákmánya…

 

…Közelebbről is megmutatva

A következő alkalommal már nem voltam ilyen szerencsés.  A szokásos helyemen dobáltam, ám egy fentebbi területen több balin rablást is megfigyeltem. Így kisvártatva fogás reményében, fentebb költözök. Lopakodva közelítettem a vízpartra és vártam a célhalamat, de ahogy szokott lenni most a korábbi helyemen volt egy rablás. Munka előtt kevés idő van a pergetésre és az órámat, nézve már lemondtam az aznapi fogásról.  Csalit cserélek még utoljára, gondoltam magamban, és abban a pillanatban volt egy rablás. Ő érte jöttem fel! Kiáltom! És suhan a wobbler a tetthelyre. Ahogy a nagykönyvben megvan írva, úgy vette le balinom, a kis wobblert. A fotózást is kezes bárányként tűrte, majd ő mehetett vissza ragadozni, én pedig munkába.

 

Ő érte dobáltam annyit…

A hajnalok balinjai illetve ragadozói rengeteg dobást követelnek meg és még több csali cserét. Ám nyáron mikor a felmelegedett vizekben a ragadozók folyton éhesek sokszor elég egy-két óra dobálás a sikerhez.  Az említett két hajnal fogása egymás ellentéte. Az egyik nap könnyebb volt a fogás, míg a második hajnalon már küzdeni kellett és némi szerencsével, de sikerült halat fognom.

 
A csapósügérek az ivadékokat szinte egésznap hajtják

Egy szebb csapó saját festésű wobblerre

A topwater műcsalikat se felejtsük el!