Az év első halai a tavalyi évhez képest több hónapos csúszással
érkeztek meg. Egész pontosan az áprilisi csukázások szakították meg a haltalanságot.
A télvíz idejét, mikor is nem igazán van lehetőség a horgászatra nagyon nehéz
átvészelni. Ehhez hozzá jön a téli hónapokban beszerzett műcsalik ki nem
próbálása is. Így kivárni a jó pergető időt, még nehezebb.
Amint lecsenget a csuka tilalmi ideje, már szerveztem is az első portyákat. A környező holtágakat akartam megvallatni, ugyanis a folyók áradásnak indultak. Illetve egy másik érvem is a holtágak mellett szólt, méghozzá méter körüli vizek vannak bennük, így a felmelegedés hatása, reményeim szerint kiváltja kedvenc ragadozóimból az éhségérzetet.
A lelkesedésem töretlen volt
hónapok óta nem pergettem, így a szeles esős időjárás sem tudott otthon
tartani. Ráadásul sikerült még horgászat előtt beszereznem egy régi szériás
30-80 gr-os 240-es ET Spin Blade-et. A hosszabb testvére számtalan csuka
megfogásában közreműködött már, így tudtam, mit is vásároltam. A botnak számomra két fontos tulajdonságát itt
megemlítenék. Rövid bot, tehát sokkal könnyebb vele a dzsindzsásban mozogni és a
műcsalik is szebben táncoltathatóak vele. De ami fontosabb volt a rövidsége
mellett, hogy kellően gerinces, így egy a tavalyi évben elkezdett új műfaj
műveléséhez kis kompromisszumokkal ideális. Az új műfaj nem más mint a jerk-elés,
természetesen nem olyan profizmussal űzöm, mint a skandináv országokba
Tavasszal elsősorban wobblerekkel
pergetek, méghozzá olyanokkal, ami lassú bevontatás mellett is szépen veret és
a kellő mélységet tartja, ha ez lebegő típus az csak „hab a tortán”. Első
alkalommal az új szerzeményeket dobálgattam. Volt közöttük küsz, bodorka,
vörösszárnyú és dévér utánzat is. Ezért is szeretem a handmade műcsalikat, mert
a készítők általában a magyar halaknak készítik és a hazai körülményekhez.
Először egy 8 centis vörösszárnyút próbálgattam, ami hamar meghozta az első
csuka ifjoncot. Az egyik dobás utolsó méterein felbukkanó wobbleremet megállítottam,
majd bele pöckölve vezettem tovább, ám abban a pillanatban a semmiből rávetődött
a koma. Nem volt nagy küzdelem, de hosszú idő után végre halas lett a kezem. A
fogást követően a 10 centis változatot erőltettem, remélve, hogy a nagyobbak a
nagyobb falatot kívánják meg. A nap
végén az egyik jerk csalim volt a kapocsban. Bedobást követően két-három
belehúzás után rávágást kapok, ismételten rövid a fárasztás. Ezúttal is egy
siheder csuka a tettes. Aznap a nagyok még az ívás nehézségeit pihenhették ki,
mert nem voltak étvágyuknál.
Nagy csali kis hal esete 
Nőt az egyed súly…
…de aznap, a nagyok nem voltak aktívak
A következő alkalommal hárman
vettük célba a krokodil pofájúakat. Ez az egész napos horgászat, jó alkalom
volt, a különféle „csukás” műcsalik próbálgatására és tesztelésére. A lassan
vezethető vékony anyagvastagságú támolygók, ezek az úgynevezett klasszikus
pergető műcsalik bizonyultak a nap favoritjainak. Két útonállóval is
találkoztam aznap. Ezek a bőven méretes halak már jól küzdő ellenfelek horogra
akadva. Ki is használtam a fárasztások minden pillanatát, közben persze a bot
karakterisztikáját is csodálhattam. Majd a találkozásokat megörökítettem és
búcsút intve mindenki mehetett a maga útjára.
Klasszikus tavaszi műcsali
Végre egy méretes kroki
Ő is a szebbekből való
Második alkalommal végre
csíphettem szép egyedeket, érdekességük, hogy fogváltás ellenére vagy épen
miatta nagyon agresszíven támadtak a csalikra.
A tavasz hamar elment és sajnos nem tudtam annyit vízen lenni, mint amit
szerettem volna. A nyár viszont mostanra beköszöntött, megannyi lehetőséggel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése