Új pálya, Új halak, új tapasztalatok.

#posztoljblogger

Az eredményesnek vélt nyári szezon után a várva várt őszi szezont teljes hadkészültségben vártam. Szinte évről évre ebben a szezonban fogtam a legtöbb ragadozómat, amik persze szépen növelték a statisztikámat. Ám visszagondolva most, hogy elmúlt ez a szezon finoman szólva nem volt az én szezonom, de azért bevallom egy-két pergető portyázás során volt fárasztani valóm. Egy ilyen emlékezetes pergetésen vehettem részt kedves barátom meghívása révén. 

Kezdjünk is mindent az elején. Akkortájt ősz derekán járt már az idő, de értékelhető fogásokat még csuka fronton nem tudtam felmutatni. Horgászatról horgászatra kudarc ért és ezt még megfejelte olykor egy-egy műcsali elvesztése is. Ebbe az utóbbi gondolatba még most is beleborzongok. 

Kishalak gyűrűzése

A nap melegét sokan kihasználják még

Kedves barátom megemlítette, menjünk egy olyan vízre, ahol még nem voltunk. Egyből megragadtam az alkalmat és még azon a hétvégén egy új holtág partján talált a már nem ereje teljében lévő felkelő nap. Egész héten meleg őszies napok voltak, de hétvégére a megjósolt lehűlés be is jött.

Színvariáció csukára

A mínuszokkal nem foglalkozva beakasztottam kapcsomba az első kanalat és megcélozva a még álló, töklevél mező szélét, dobtam is az elsőt. Érdeklődő nem volt, ám pár óra múlva ért a meglepetés. Akkor ébredhettek fel a csukák, mert szinte minden dobásnál volt kikövetés illetve volt akció, egyszóval megélénkült a víz. Az egyik dobás kiemelése pillanatában ragadta meg egy csuka ifjonc a kanalat, de rövid huzavona után lemaradt. Azon a helyen kisvártatva sikerült kioperálnom az előző, nagyobb rokonát, egy 50 centis csukesz személyében.  A horgászat első harmadában megfogott hal mindég örömteli, mert onnan már csak felfele vezet az út. Mivel már volt egy értékelhető halam az új kanalakat, a Keszler Kárászokat tesztelgettem. Ezek a kanalak már többször is bebizonyították, hogy helyük van a dobozomban. Talán túl hamar örültem a sikernek, mondhatnám azt is, hogy a Keszler támolygók nyerőszériája az első csukával be is fejeződött. A fogást követő egy órában semmilyen jel nem utalt arra, hogy újból halas lesz a kezem.

Holtág első csukája

 

A csalis dobozaimban ilyen alkalmakra azért akad még egy jó pár „Jolly Joker”. A plasztik csalik akkor nem adtak halat, ám az igazsághoz hozzá tartozik, hogy két tucat dobálás után visszakacsingattam a vékony anyagú támolygókhoz. A következő és egyben az utolsó halamnál a nap már magasan járt. A vízben egy patinás színű GIPO egyik darabja volt. Az Agresszív támadómat néhány kirohanás és csukabukfenc után kezeimben tarthattam. Rutinszerű fotózás, majd horogszabadítás, és végül visszakerülhetett éltető elemébe.

Patinás támolygó volt a nyerő nála

Ritka szép horgászat volt az aznapi, mert rajtam kívül a két horgásztársam is dicsekedhetett a nap végére méretes fogással.  Mindig izgalommal tölt el egy-egy új víz meghorgászása, és nem árulok el nagy titkot, hogy visszalátogattam még arra a holtágra, de az egy másik történet is lehet majd.