A vízfelszínen döglődő kishalat vagy menekülő békát utánzó horgász
kütyükre igen látványos és erőteljes kapásokra számíthatunk. Sokszor előre
látjuk, amint a műcsalinkra ront a csuka, a balin, de sokszor az idegekkel
játszó megbökések, valamint lefordulások is hozzá tartoznak eme pergető
módszerhez. Ezeket, a sorokat olvastam legtöbbször, amikor rákerestem a
felszíni csali (topwater) szóra. E sorok írásakor már túl, vagyok az első
topwater-es halaimon. Menjünk is vissza az időben úgy július hónap elejére,
amikor kezembe foghattam az első „kutyámat” amit ezúton is nagyon köszönök
Fátyol Csabának!
A halakat ingerlő "V" alak
Az ajándékba kapott wobblert
próbálgattam reggel, próbálgattam délután, de csak nem sikerült vele lépre
csalni egyetlen balint sem. Majd egy új ötlettől vezérelve úgy gondoltam
szerencsét próbálok egy holtágon. A csukákat is ingerlik a felszínt borzoló
műcsalik, illetve volt néhány wobblerem, amik kipróbálásra vártak. Így öcsémmel
a következő délután, tesztpecára indultunk. A dobozomban pedig ott lapult a
„zöld kutya” is. A holtágra érve, mint mindig, most is gyönyörű vadregényes
vadvíz fogadott, de külön öröm volt számomra, hogy tiszta, feszített víztükör tárult
elém.
Hamar megfogtam első felszínes
halamat, egy szép sügér személyében. Más csalival nem is igazán dobáltam, mert
annyira adrenalin dús volt a felszíni peca. Volt alkalom mikor méterről húzott rá
a hal és szószerit előre láthattam, amint ledurrantotta a kutyát. Volt mikor a
semmiből jött egy nagy burvány és a következő pillanatban, már ment is csalival
a szájában a ragadozó. A „naphala” végül egy méret közeli csuka volt, aki a
becsobbanást követő néhány méter után, látványos bukfenccel, torokra vette a
műcsalimat. Óvatos szabadítás után a kistigris villámgyorsan távozott.
Az első bevetés, legnagyobb hala, ő volt
A sügerek is támadták a felszíni csalit
A következő felszíni fogásom a
véletlen műve volt csupán, ami elindította végleg bennem a rajongást a felszíni
csalik után. Egy délután köveseztem öcsémmel, mikor, a túloldalon balinra
jellemző fröcskölős rablásokra lettem figyelmes. Néhány wobbler mindig akad
nálam, de azokkal elérhetetlenek voltak a rablások. Majd egy hírtelen vett
ötlettől vezérelve, a kapocsba akasztottam a „ zöld kutyát”. Erre illetve a
legtöbb topwater csalira jellemző a farnehézség, ami a jól dobhatóságot vonja
maga után. Könnyedén és legfőképpen pontosan tudtam megdobni a rablások
környékét. Egy fröcskölős felszíni burvány mögé sikerült pöttyintenem a
csalimat. Mire kimondtam magamban a „de jó lenne, ha most leverné” mondatomat,
abban a pillanatban látványos agresszivitással verte le a kutyát egy ezüstnyíl. Hosszas huzavona után a kimerült ellenfelemet
végre a kezembe foghattam. Balinomról készült néhány fotó, majd horogszabadítás
után, visszahelyeztem éltető elemébe.
Elfáradva, felfeküdve jött felém
Egy horog még szabadon. Vigyázni kell, a kézzel való kiemeléssel!
Kezemben az első topwateres balinom
Az ezt követő „ kutya sétáltatós”
bevetések alatt sokat tanultam. Nagyon fontos egy előke, ami ellenáll a
csukáknak, ugyanis a csuka is szereti a „wtd”-ét. Ennek hiánya miatt sajnos veszítettem
már el műcsalit.
És ami fontosabb talán, hogy soha
sem tudhatjuk, mit hoz a jövő! Van, hogy egy véletlen esemény teljesen
megváltoztatja az életünket.
Natrix WTD felavatva!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése