Régi dolgok nem rossz dolgok

Nyárvégi letisztult, megcsendesedett Bodrog folyó nem adott a féltett uszonyos kincseiből. Így elkezdtem bár kissé korán a csukák zargatását a környező holtágakon. Immáron túl vagyok az első őszeleji próbálkozásokon, és azon kapom magam, hogy ülök a notebookom előtt és elmélkedem a múlt történésein. Nagyon megrázó érzés mikor mindent jól csinál az ember, és még sincs látszata, nincs eredménye. Ilyenkor úgy érezzük minden, és mindenki ellenünk van, legfőképpen a ragadozók. Nézzük csak sorba mi az a minden, amit jól cselekszünk a halfogás érdekében. 

Út egy holtághoz

A csukáról a szakirodalmakból tudhatjuk, hogy élettere a tökleveles, vízinövényes olykor akadókkal tűzdelt sekélyebb vízrészek. Egy öreg holtág nem is holtág a szeszélyes és vad csuka faunája nélkül. Igen ám nem elég tudnunk, hogy hol él a ragadozó, akit zsákmányul akarunk ejteni, még ha ez csak néhány percig is tart. Meg kell tanulnunk alkalmazkodni az életterét körül vevő nehézségekhez. Hogy miről is beszélek…?!

A környező holtágak évről évre változnak, sajnos nem a jobb irány felé. Hogy miben változnak?! Egyre elvízinövényesednek, illetve elmocsarasodnak. És mivel a vizek nagyobb területén uralkodnak a növények a meghorgászandó terület, lecsökken. A terjeszkedés a vízinövények részéről nem csak horizontális, hanem vertikális irányban is értendő. Itt ejtettem meg az első hibát. A látszólag tiszta víz felszínt relatíve nehéz csalikkal akartam meghorgászni. Így bedobást követő néhány tekerésben, a mélybe alászálló csalim bele akadt az ágaskodó növényzetbe. Minden dobásra a máskor fogós műcsalijaim, hal helyett, azok búvóhelyeit hozták ki a partra. Mondanom, sem kell az eredmény kézzel fogható volt, valószínűleg a környéken beállt csukák riadtan menekültek a csendesebb szakaszokra.

A tükörvíz alatt növények ágaskodnak

Így itthon a műcsalis dobozaimban a csalikat szortírozni kezdtem. Olyan csalira volt szükségem, amivel jó dobótávot tudtam megdobni, ugyanis a holtág szemközti oldaláról kell bevontatni azt. Másik fontos tulajdonsága a bevontatás közben nem mehet mélyebbre fél méternél.

A wobblerek között van jó néhány, ami alkalmas a csuka horgászatára, de én sajnálom szétrágatni velük. Balinozás közben sok csuka ifjonc elcsábul a kis remegő csalikra, elég csúf karcokat, sérüléseket hagynak rajtuk. A felszíni és a jerk műcsalikkal lehetett, volna még eredményt elérni a pályán, de az majd egy másik sztori. Így leginkább a vasak felé kacsingattam.

A vékony lemezből készült támolygó kanalak nagy előnye, hogy viszonylag jól dobhatóak és mivel 10 gramm körüli a súlyuk, nem süllyednek nagy sebességgel. A fenék felé haladó úton inkább ide-oda billegnek, mintegy hulló falevél, és ez a mozgás kiváltja a legtöbb csukában a támadási ösztönt.  Még egy nagy előnyük ezeknek, a támolygó lemezeknek, mégpedig a legkisebb és a legnagyobb csuka is becsapható velük, tehát univerzális fegyverek még az agyon horgászott vizeken is, némi trükkel persze.

Vékony lemeztámolygóim

 És egyik …

… másik érdeklődő

A következő „vasas” dobozomban a színesen illetve fémesen csillogó körforgóim vannak. Amint kezembe fogom a dobozkát, egyből felelevenedik gyerekkoromban fogott csukák fárasztása. A vontatás közben nagy ellenállást tanúsító körforgó hirtelen ritmust veszít szinte súlytalanná, válik másodpercekre a bevágás előtt és jöhet a várva várt huzavona.

 A híres Mepps AGLIA körforgók

 Egy fényes körforgóm 

Egy színes körforgóm

 Ezekkel, az öreg vasakkal és a velük szerzett örömteli pillanatokkal indultam az ezt követő pergetésekre. Amikor megfogtam az első csukámat majd a következőt, és az azutánit, akkor büszkeség töltött el. Bevált a kidolgozott stratégiám, ami, csupán csak néhány alkalomra volt jó. A hideg beálltával ugyanis a holtágak vízinövényvilága eltűnik, és ilyenkor kezdődik a kereső pergetés.
 

És nem csak csuka fogható körforgóval...