Vissi csukák – A visszatérés

Az elmúlt holtágas rablóhalas pergetések alkalmával mintha csuka országban jártam volna, de ne is rohanjunk ennyire előre. A múltheti vissi csukáktól nagyon nehezen tudtam elbúcsúzni nem csak a gyönyörű sötét árnyalatú szín összeállításuk miatt, hanem az erős agresszív rávágás utáni harcias küzdelmük miatt is. Méltó ellenfelei ezek a ragadozóhalak a kitartó és kissé furfangos pergető horgászoknak. 
      

A köd mindég csukát sejtet!

     

A plasztikcsalijaimat az utolsó pergetés alkalmával kissé megritkították a csukák. Így hát pótolnom kellett őket, de igazából valami újdonságra is vágytam. Annak azért lehet örülni, hogy a műcsaligyártók mindég előrukkolnak újabb és újabb darabokkal. A Nevis gyártónak a Vibra Shad a Twister Shad és a Vantage Super Shad modelljeiből szereztem be néhány darabot, tesztelés képen. A klasszikusnak mondható fehér illetve sárga színek mellett egyedinek mondható szín összeállításokkal bíró gumikat is szerettem volna kipróbálni.  Az igazából téli idők süllős, kősüllős és persze harcsás idényére készített plasztikokat, most csuka fronton fogom bevetni.
      

Nevis hadtest

    

A bevetés napját alig bírtam kivárni olyannyira, hogy előző este még aludni sem nagyon tudtam. Hajnalban telefonom ébresztőjét már felöltözve kézben tartva vártam. Amint megkaptam a start jelet a felszerelés átvizsgálásához láttam. Plasztikok bent vannak fényképezőgép és az akciókamera is. Oké minden, mehetünk is akár.  Újfent hárman indultunk horgászni a múltheti „csuka országba”.

 

A vízpartra kiérve dilemmába estem melyik új plasztikommal is kezdjek. Mivel elég vastag volt a köd úgy gondoltam mindenféle képen élénk, figyelemfelkeltő színeket kell előnyben részesítenem. Egy 7 centis sárga Super Shadot tettem fel. Már egy fél óra is eltelt és még semmi még egy „koppintás” sem. Ezt a baljós helyzetet már csak Tamás barátom tudta fokozni, az első méretes csukájával. Bíztam az új csalimba így nem is cseréltem inkább próbáltam ígéretesebbnél ígéretesebb helyekre bejátszani azt és változatosan megállítgatva betegesen táncoltatni. Majd megtört a jég és egy agresszív éppen méretes csuka ifjonccal kezdtem meg a sort. Párdobás után megjött az első 50 centi feletti csukám is. A fogás után váltok és egy újabb egy flitteres sárga gumit tettem fel. Második vagy harmadik dobásomra néhány másodpercig rajta ragadt egy ragadozó. Többször is előfordult ez a szituáció, és amelyik csuka partra került annak vékonyan az orrhegyben vagy a környékén akadtak a horgok. Nem is beszélve az újabb plasztikcsali rongálásokról. Nem ettek olyan jól, mint a múlt alkalomkor ezt hamar leszűrtük.
      

Első Nevis csukámmal

                    

Meguntam a piszkálódásukat és egy eddiginél nagyobb pirosas árnyalatú Vibra Shad-ot tettem fel. Első dobásomon rajta veszett egy szebb egy jó másfeles csuka, nagyon felhergelhette a pirosas szín és a vergődő mozgás, mert fárasztás közben többször is meg szólaltatta a féket, jelezve kell neki a „páva” csalim. Tovább állok és egy tőlem néhány méterre lévő part menti fa vízbe lógó ágai alá ejtem be csalimat, amire pár tekerés után egy csukaifjonc vetette rá magát.  A lágy gumianyag nagyon jól mozog, de sajnos a csukák hamar szét tudják hasítani. 

                       

Jónak tűnt a váltás
   

Gyakori vendég a holtágakon 

      

Végezetül egy ismét felejthetetlen horgászaton vagyok túl. Annak különösen tudok örülni, hogy sikerült felavatnom az új Nevis plasztikjaimat. Azt, hogy a jövőben is ilyen sikereket fogok tudni elérni velük nem tudni, de minden esetre „puding próbája az evés".
         

A „páva” csalimra kapott