Nyár közepe van pontosabban július hónapot írunk! Én a ragadozóhalakat
ilyenkor éjszaka és wobblerekkel szeretem kergetni leginkább. Hogy miért?! A
zsúfolt szürke hétköznapokba bármilyen hihetetlen, de a sötét éjszakák színt hoznak
a kitartó pergetőhorgászok minden napjaiba.
Az éjszakai horgászat történéseit át kell élni ezt nagyon nehéz
szavakban leírni. Leírhatatlan mikor a lábunk alatt hajt a süllő és a
szívverésünk mindennél hangosabb a magas adrenalin szinttől, mert minden
dobásban benne lehet a hal. És az érzést mikor végkimerülésig dobál az ember és
az éppen kiemelési fázisban lévő wobblernek ver oda a ragadozó. Sorolhatnám
napestig az érveket…
Ha eddig nem említettem volna az
élő Bodrog folyó kövezéseit, vallatom ilyentájt. Egy-egy horgászatot úgymond
meg kell tervezni, sajnos sokszor a megtervezés is kevés. Mivel „jó munkás
ember” vagyok így a horgászásra szánt idő rendesen leredukálódik. Ezt a
helyzetet tovább rontja az időjárás változásai vagy a folyó vízszintállása is,
hogy a legfontosabbakat kiemeljem, de vízen vagyok, amikor csak lehet.
pergetésre készen
A hónap első hétvégéjén a
vízszint „tűrhetőnek” mondható a szél viszont irtózatos erősséggel tombol. Nem
baj azért kinézek, hátha a sötét beálltával abba hagyja. A helyszínre kiérve
nagyon elkeseredtem, mert a szél által keltet hullámok óriásiak voltak, egy
rablóhal se áll fel az éjjel a víztetőre az már biztos mormogtam magamban. A
műcsalis dobozomból egy SD színjelzésű Rapala SR7-st kötöttem fel, bízva abban,
hogy a mélységben éhes valaki. Dobtam jó párat de, nincs érdeklődő ez valahogy
nem is érintett meglepetésként. A szél annyira viharossá vált, hogy majdhogynem
lefújt a kövezésről, de a nagyobb gond a dobások miatt keletkezett, egyszerűen
nem tudtam célzottan kidobni a csalit. Jó itt a vége döntöttem.
a vadul tomboló szél nem jó barátja a pergetőhorgásznak
A következő szombaton még
világosban közelítettem meg a kövezést, mert az elmúltnapok esőzései miatt
megemelkedett és tejeskávévá változott a folyó.
A kövezések teteje éppen hogy kilátszik a zavaros gyors folyású vízből. Fel
kellett derítenem még világosban a pályát. És mivel telihold is volt minden adott volt egy jó
éjszakai harcsás wobblerezéshez úgy döntöttem elő a „nehezebb” cájggal. A nehéz
persze relatív egy 10-40 gr-os Black Diamond 300-as botról és egy Shimano
Catana 4000 pergetőorsóról van szó, amin 17-es fonott van.Kikészítettem néhány éjszakai
"harcsás" wobblert és egy Rapala SFR5 GF-re eset a választásom. Ez a csali egy
univerzális egy forma - erről később írok. Éjfél is elmúlt mikor úgy döntök,
lecserélem a wobblert. A következő választásom egy szintén narancsos színű, de
egy „számmal” nagyobb egy SSR7 volt. Ezt kis idő után egy éles váltás követte a
csalik cserélése terén. Egy J11 HT került a zsinór végére. Ha nem kell nektek
az ivadék, akkor itt egy zsírosabb falat. Erről a wobblerről tudni kell, ha
nagyon lassan vontatjuk be, akkor a vízfelszínén kígyózva jön, mintha egy pocok
vagy egy egér úszna a víztetején. De nincs érdeklődő igazából, mintha egyedül
lennék a vízparton olyan csend van. Az órám kettő órát mutat kis híján. Pakolok
ma még aludnom is kell viccelődöm magamban.
teliholdkor jók az esélyek a halfogáshoz
Következő hétvégére a Bodrog vize
már csak megtört színezésű, szóval lefele megy az áradás. Ez jó most vagy rossz?!
Szürkületben már a kövezésen vagyok. Egy Ugly Duckling 6 MR BS színű wobblerrel
kezdek. Hátha beköszön egy-két balin. De hiába a sok rablás a sok hajtás nem
kell nekik a csalim. Már korom sötét van mikor az éppen kiemelés pillanatában
lévő fahalamat egy erőszakos rabló akarná magának. Mire bevillan, hogy hal van
a zsinórom végén már megszólal a fékhangja is, durr bevágok neki hamar. Érzem
nem éppen rekordlistás halat akasztottam. Az ideges ijedt fejrázásokból és a
cikkázó mozgásból érzem süllőcskével van dolgom. Hamar elhagyja magát a koma, de mikor nyúlnék
érte, azért még megpróbál heves fejrázásokkal szabadulni a nem mindennapi
falattól. Majd megragadom, még a méretet sem üti meg. Megszabadítom a horgoktól
hamar. A fényképezőmmel mikor képet szerettem volna készíteni a zsákmányról egy
rúgás, és a vízben landol. Hát ez pech! Nincs idő szomorkodni nyugtatom magam
majd dobok újra.
A következő kapásig úgy félórát
kellett várnom. A csalim vízbe érkezésétől talán 2-3 métert jöhetett mikor
hatalmas rávágást érzek. Azonnal akasztok. A halam a sodrásba húz ezt a fékem
sivítő hangja tudatja velem. Majd mikor megáll, akkor kezdem meg a pumpálást,
ekkor érzem meg a halam súlyát, amit bő másfelesre saccolok. A halam
kirohanásai gyengülnek majd heves fejrázásba kezd. Süllő! Kiáltok fel. Az adrenalin
szintem az egekbe szökött a citerázó lábaim és az óvatosan, meggondoltan
vezettet fárasztásom adta tudtomra. A fárasztás kisidő elteltével már a
közelembe folytatódik, kezdi elhagyni az ereje. Mikor már felfekszik a víztetejére,
akkor akarom megszákolni, de amint közelébe érek erőre kap és a fejrázásai
közepette kipattan a wobbler horgai. Ne már!
A fogás szemmel látható
Tétlenül állok még párpercig, nem
akarom elhinni, hogy meglépet. Két halat is sikerült megakasztani az éjszaka,
de fotó nélkül maradtam. Senki nem fogja elhinni, hogy halat fogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése