Nyári emlékek: Egy hős balinozó.

Mik is egy igazi balinozó csali vagy pontosítva egy balinozó wobbler tulajdonságai. Első, ami legfontosabb a természetessége mind mozgásban mind külalakra hasonlítania kell a táplálékhalakra, illetve bogarakra. Ne felejtsük el a balin a leggyanakvóbb és talán a legdörzsöltebb rablóhalunk! A második tulajdonság számomra mivel esetek többségében partról pergetek a jól dobhatóság.  És ha meg van a jó csali és jókor jó helyen, húzzuk még balint is foghatunk, de van mikor máshogy történnek az események. 

       

Ez a történet még tavaly nyáron történt velem. A nagy szárazság eredménye hogy a kövezések utáni langók, csendesebb részek partszélei leapadtak és elvízinövényesedtek. Itt az alig méteres vizekben az ivadék halak milliószámra bandáztak. Még egy vak is tudta, hogy itt vannak nem csak a kergetőzésekből, adódó loccsanásokból, hanem az időnként agresszív balin rablásokból. Elhatároztam a következő napok délutánjait a folyóparton fogom tölteni, balint akartam fogni.

     

         

Egy duci kishal színű Rapalát kötöttem fel egyik délután a fonott zsinórom végére és a kedvenc kövezésemet kezdetem vallatni. Első dobásokkor még nem tudtam mekkora sikerem is lesz. Már az első dobásokba bele-bele nyúlt egy-két balin gyanús rablózó, de eredmény még nem volt kézzelfogható. Meguntam a hínárfoltok vallatását lehet túl átlátszó volt az akaratom. Egy hatalmasat dobtam a sodrásba, egy kicsit gyorsabban vontattam be a csalit, mint eddig bele-bele pöccintve, majd mikor a hínárfolt elé ért éles rávágást kapok. Egy kölyök csukának tetszett meg az aranyló kis fahalam. Nagyon féltem nehogy balul üssön ki a dolog, mert nem volt harapás biztos a felszerelésem, de szépen a szájszegletbe akadt. Merítőmmel alámerítettem hamar és fotózás után mehetett vissza ragadozni.

        

A következő dobásom ugyan úgy a sodrásban landolt és lemásolva az előző vontatást most is vártam a vendégemet a szokott helyen, de nincs érdeklődő. Dobok még jó néhányat trükközgetve meg-megállítgatva bele pöccintve minél betegesebben táncoltattam csalimat, de továbbra sincs érdeklődő. Már azon gondolkoztam, mit kellene változtatnom, hogy balint is fogjak. Tegyek fel flourcarbon előkét vagy csalit cseréljek teszem fel a kérdéseket magamnak. Majd bedobom a hínáros szélébe a csalimat és alig ér vizet, egy hatalmas rávágást kapok, azonnal be is vágok. Érzem halam nem kapitális, de minden erejét összeszedve be akart ugrani a biztonságot adó hínarasba. Ezt azért nem engedem neki, kell az a fotó róla, ha tetszik neki, ha nem. Rövid fárasztás után csak partra kerül halam olyan, mint az előző, sajnos ő sem balin. Pár fotó és mehet is vissza éltető elemébe.

                  

Úgy néz ki villantót, kell feltenni a balinoknak, mert fordított nap van ma. Végül is belegondolva a dolgokba, jót szórakoztam a két csuka ifjonccal is, meg volt egy-két oda piszkálós kapásom is. Ennyi akár elég is lehetne mára?! Még van idő a sötétedésig, így azon gondolkoztam csalit, kellene váltanom nem akartam annyiban hagyni a „balinozást”. De bízok a kis Fat Rap-ba sokszor voltam már vele eredményes. Viszont nagyon szemezgetek a már kikészített CD7-el ő a másik favorit. Ez a csalim is feszíthet mind balin mind csuka szájakban a fotókon.  Míg elmélkedem éppen a méteres zsinóron, vezetgetett csalim mögött megjelent egy jókora csuka majd egy örvénylő mozdulattal, rávetette magát a kis wobbleremre. A botom meggörbül pillanatokra, majd kiegyenesedik, ez elvitte a csalimat!

Könnyes szemekkel nézem felváltva a tetthelyszínét és a zsinórom végét. Tudtam! Abba kellett volna hagyni már rég a pecát mérgelődöm még egy sort. Végül beletörődöm nincs többé a fogós Rapala Fat-Rap csalim. Ez egy emlékezetes „balinozás” volt számomra.