Egy régi álmom egy jó harcsa fogása wobblerrel, csónakból és csorogva
tehát pergetve. A képletben az a hiba, hogy nincs csónakom, így várnom kellett
egészen idáig. Az internet világában sok neves horgász van, akinek mind írásaiban
mind videóiban számos hal és ezen belül harcsafogás van célkeresztben. Egy fanatikus
pergető horgász, ha meghallja, hogy Szalai Gábor rögtön tudja kiről is, van
szó. Az utóbbi időben lettem csak figyelmes a munkásságára. Honlapján, a
vendéghorgászaton belül többek között szerepel az éjszakai harcsapergetés is.
Nem is kellett nekem több felvettem hát vele a kapcsolatot ez ügyben.
Javaslatára figyeltük a vízállást.
És szerencsénkre a napokban egy kisebb árhullám vonul le a Bodrogon.
Balszerencsénkre viszont csak az árhullám végét tudjuk megpecázni. Ilyenkor az
esély már kevés a szépharcsa fogásra de bizakodóak voltunk, mert a vízfelszínen
nyüzsgő táplálék halakra talán feláll a bajszos ragadozó.
Eljött hát a nap melynek
éjszakáját Szalai Gáborral fogom tölteni. Munkából elindulva rengeteg gondolat
járt a fejemben. Egy profi horgásszal fogok pergetni ez is ad némi idegességre
okot. A halfogás is járt a fejemben vajon beteljesül-e az álmom. Még világosban
találkozunk és a rövid bemutatkozás után vízre is szálltunk. A folyón felfele
motorozunk és az úton mi másról is: a horgászélményekről, a pergetett tapasztalatokról,
a terület adottságairól, beszélgetünk. Nem kevés idő után elértünk egy szakaszt
ahonnan majd csorogni fogunk. Míg várjuk a sötétedést a felszerelésről és a
műcsalikról beszélgetünk. Én nem vagyok csónakos horgászatra berendezkedve így
a 3 méteres botok nem éppen megfelelők erre a horgászatra. Wobblerekből én a
nehezebb botra a kétrészes Chervy H-Max Duo-t kapcsoltam fel míg a könnyebbikre
a Rapala DT Fat-ot. Az előző egy SFC míg a második wobbler egy GFR színű. A
beszélgetéssel hamar elment az idő és jól ránk is sötétedet, így elkezdődött a
pergetés.
Kaptam még horgászat előtt egy
néhány tanácsot, mit, hogy is kell tenni. Egyik, ami talán a legfontosabb a
csendben maradás. A partszélbe kiálló harcsák nem igazán örülnek a csónak által
keltett hullámoknak, illetve a vizet érő erős lámpafénynek. Így ezekre
megpróbáltunk nagyon odafigyelni. A másik fontos instrukció a dobások helye
volt, ugyan is a belógó fák alá, elé tehát a parthoz a lehető legközelebb
kellett bedobni a wobblert.
Ahogy csorogtunk lefele a folyón
a jobbnál jobb helyeket dobáltuk meg bízva abban, hogy ott állnak a bajszosok.
Már rendesen benne voltunk az éjszakában mikor elhangzott az első majd a
második össze nem téveszthető pukkanó harcsarablás. Ez jó jel volt, mert igaz
kicsik a harcsák, de legalább táplálkoznak. Így még jobban koncentráltam a
dobásokra és a bedobást követő néhány méterre, de sajnos nincs érdeklődő. A
Chervy wobblert szerettem volna felavatni, így ezt erőltettem leginkább. Ez a
wobbler a vízfelszín közelében jön olyannyira, hogy megfelelően lassan húzva a
háta is kilátszik a vízből. Gábor azt javasolja, keressem mélyebben a
harcsákat, így a másik botot vettem a kezembe.
Ez a DT típus akár 1
méter mélységbe is lekényszeríthető.
Kis idő elteltével a csónaktól
nem messze egy rablás hallatszott próbáltam lokalizálni a helyét mire visszafordultam
Gábor egy harcsát fárasztott. Nem volt nagy a harcsa, de még jobban meghozta a kedvem,
és még jobban szeretem, volna harcsát fogni én is. Egy befolyóhoz értünk ezt a
helyet alaposan meg vallattuk vezetőm rengeteg instrukcióval látott el. Merre
dobjak hova dobjak hogy húzzam stb… ő is szerette volna, ha fogok halat, de
csak nem akart össz jönni. Az éjszaka derekán abba hagytuk a horgászatot eléggé
el voltam fáradva éhes is voltam. Kikötöttünk, összepakoltuk a cuccokat majd
készítettem pár közös képet és kis beszélgetés után viszont elváltunk.
Dióhéjban az első csorgós
csónakos wobblerezős harcsapergetésem nagyon sok szép élménnyel gazdagított.
Igaz harcsát nem sikerült fognom, de ez csak a felvezető kör volt. Jó volt
látni a Bodrog eme felét is. Az éjszakai harcsarablások sok szép növendéket
sejtetnek. Volt szerencsém nagy busák ijedt vágtájukat majdhogy nem
testközelben is megérezni. Az órákig tartó mozdulatlanság után a végtagjaimat
megmozgatni felüdülés volt. A belógó fákról szabadított wobblerek élménye is
felejthetetlen. És nem utolsósorban nagy öröm volt megismerni Gábort is és
remélem fogunk még együtt pergetni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése